János Szapolyai’den Gábor Bethlen’e Kadar Erdel Diplomasisi ve Bâb-ı Âli’deki Varlığı

Yıl 2018, Sayı: 35, 41 - 62, 01.01.2018

Hüseyin Şevket Çağatay Çapraz

Öz

1526 Mohaç Meydan Muharebesi ile birlikte Macar Krallığı yıkılarak ülke toprakları üç parçaya ayrılmıştır. Bu vasıtayla bağımsız Macar diplomasisi de ortadan kalkmıştır. Osmanlı vasallığında vücuda gelen Erdel Hükümdarlığı’nda ise bir dışişleri geleneğinin oluşturulamamasının yanı sıra kuruluş şekli itibariyle Orta Çağ Macar hariciye düzeni de temel alınamamıştır. Lakin XVII. yüzyılda, Avrupa’da Habsburg varlığına karşı baş gösteren uluslararası örgütlenmeler Osmanlı İmparatorluğu’nun teamülleri çerçevesinde, Erdel Hükümdarlığı’nın hariciyesindeki değişimin önünü açmış ve bu sahaya belli bir esneklik kazandırmıştır. Dolayısıyla Macar Krallığı’nın tarihsel sürekliliğini yitirmesi sonucunda Avrupa ülkelerinde kurumsallaşan diplomasiye karşılık Erdel’de, bu alandaki yapılanma yaklaşık yüz yıllık bir gecikmenin ardından, ancak Gábor Bethlen zamanında gerçekleşmiş ve söz konusu tahavvül pek çok devletin takip ettiği üzere İtalyan usulü temel alınarak ihdas edilmiştir. Devir itibariyle artık Erdel elçilerinin yetki alanları, görevleri ve maaşları gibi hususlar kesinlik kazanmış; kendilerinden bulundukları ülkenin politik beklentileri, ekonomik ve askeri durumu, Avrupa’daki diğer ülkelerle olan ilişkileri gibi konularda raporlar hazırlamaları istenmiştir. Bu çerçevede, Erdel hariciyesinin temel nitelikleri ele alınarak Osmanlı İmparatorluğu’na bağlı hükümdarlığın diplomasi alışkanlıklarının yansıtılması, Bâb-ı Âli ile tesis ettiği siyasi ilişkinin arka planının tetkik edilmesi ve başta Otuz Yıl Savaşları olmak üzere Gábor Bethlen zamanında Avrupa’da edindiği dönemsel hareket alanını ne şekilde kullanabildiğinin gösterilmesi; esas itibariyle ahdnâmelerle Osmanlı toprağı addedilen Erdel’in hangi ölçütlerle bu özelliğini sürdürdüğünün incelenmesi, çalışmanın temel kapsamını teşkil etmektedir

Anahtar Kelimeler

Osmanlı, Habsburg, Erdel, diplomasi, elçi, kethüda

Transylvanian Diplomacy and Its Presence in Ottoman Empire from John Zápolya to Gabriel Bethlen

Öz

The Battle of Mohács, which took place in 1526, resulted in the collapse of the Hungarian Kingdom and divided the country into three parts. In this way, the independent Hungarian diplomacy has also come to an end. The Medieval Hungarian system of foreign affairs was not taken as a basis in the Principality of Transylvania, which was founded under the vassalage of the Ottoman, in addition to being unable to establish a tradition of foreign services. Yet, in the 17th century, the international organizations, which was formed against the existence of Habsburg, cleared the path for the transformation in the foreign services of the Principality of Transylvania, within the context of the practices of the Ottoman Empire, and provided a certain level of flexibility to this field. Thus, despite the institutionalization of diplomacy in European countries after the Hungarian Kingdom's losing their historical continuity, this reconstruction in Transylvania could take place during the time of Gábor Bethlen, after a delay of nearly a century, on the basis of Italian style, as most of the states also followed the same path. Afterwards, the jurisdiction areas, the duties and the salaries of the diplomats of Transylvania were identified, and they were asked to report on the issues such as the political expectations of the country that they work in, their economic and military status, and their relations with other European countries. In this framework, in the study, considering the basic qualifications of the Transylvanian foreign affairs, we aim to discuss the reflection of the diplomatic habits of this Principality, which was dependent to the Ottoman Empire with the examination of the background of the political relation established with the Bab-i Âli Sublime Porte of Ottoman Empire , and show how their periodical area of movement in Europe was used during the time of Gábor Bethlen, in particular at the time of The Thirty Years' War. In addition, the main context of the study was laid on examining how or to which extent Transylvania, regarded as an Ottoman land according to the ahdnâmes treaties maintained these characteristics

Anahtar Kelimeler

Ottoman, Habsburg, Transylvania, diplomacy, diplomat, kethüda deputy

Kaynakça

• Österreichisches Staatsarchiv / Finanz- und Hofkammerarchiv, Hoffinanz Ungarn, Rote Nummer 111. Konv. 1616. September. Fo. 21-22.
• Österreichisches Staatsarchiv / Finanz- und Hofkammerarchiv, Reichsakten Fasc. 189/a Fo. 272v. und 397r. 1669.
• Adparatvs Ad Historiam Hvngariae, Sive, Collectio Miscella, Monumentorum, Ineditorum Partim, Partim Editorum, Sed Fugientium, (1735), Conquisiuit, In Decades Partitus Est, & Praefationibus, Atque Notis Illustrauit Matthias Bel, Posonii: Joannis Paulli Royer.
• Alsó-sztregovai és Rimai Rimay János Államiratai és Levelei, (1887), (Szerkesztette: Ipolyi Arnold), Budapest: Magyar Tudományos Akadémia.
• “Az Öreg Tholdalagi Mihálynak Az Öreg Rákóczi György Fejedelem Tanácsának és Marosszék Főkapitánynak Emlékezetül Hagyott Írása”, Bethlen Gábor Krónikásai, (1980), (Összeállította: Makkai László), Budapest: Gondolat.
• Bethlen Gábor Fejedelem Kiadatlan Politikai Levelei, (1879), (Szerkesztette: Szilágyi Sándor), Budapest: Magyar Tudományos Akadémia.
• BETHLEN, Gábor, (1980), Levelek, (Szerkesztette: Sebestyén Mihály), Bukarest: Kriterion Kiadó.
• BORSOS, Tamás, (1972), Vásárhelytől a Fényes Portáig, (Szerkesztette Kócziány László), Bukarest: Kriterion Kiadó.
• BORSOS, Tamás, (1993), “Utazás A Fényes Portára”, (Teljes Szövegközlés), Erdély Öröksége. Erdélyi Emlékírók Erdélyről III. Tűzpróba, 1603-1613, (Szerkesztette: Makkai László), Budapest: Akadémia Kiadó.
• ÇAPRAZ, Hüseyin Şevket Çağatay, (2016), Imre Thököly’nin Kâtibi János Komáromi’nin Türkiye Günlükleri, Ankara: Gece Kitaplığı.
• Erdélyi Országgyűlési Emlékek, (1877), II. Kötet, (Szerkesztette: Szilágyi Sándor), Budapest: Magyar Tudományos Akadémia.
• Erdélyi Történelmi Adatok, (1855), K. I, (Szerkesztette: Mikó Imre), Kolozsvár: Ev. Ref. Főtanoda.
• Erdélyi Történelmi Adatok, (1856), K. II, (Szerkesztette: Mikó Imre), Kolozsvár: Ev. Ref. Főtanoda.
• Erdélyország Történeti Tára, Egykoru ’s Magyar Nyelven Készített Történetiratok-, Levelek-, Országgyűlési Végzések- és Törvényczikkelyekből, 1566-1613, (1815), K. II, (Kiadta: Grof Kemény József és Nagy Ajtai Kovács István), Kolozsvár: Özvegy Barráné’ és Stein’ Tulajdona.
• KARÁCSON, Imre, (1914), Török-Magyar Oklevéltár 1533-1789, Budapest: Stephaneum Nyomda.
• KOLTAI, András-Attila SUNKÓ, (2001), Magyar Udvari Rendtartás (Utasítások és Rendeletek 1617-1708), Budapest: Osiris.
• “Nagyszeben, 1686. Január 22.” (1870), Monumenta Hungariae Historica Diplomataria, (Szerkesztette: Szilágyi Sándor), No: XIV, Pest: Magyar Tudományos Akadémia.
• Rozsnyai Dávid, Az Utolsó Török Deák, Történeti Maradványai, Monumenta Hungariae Historica. Magyar Történelmi Emlékek, (1867), II. Osztály, Írók, K. VIII, (Összeszedte s Jegyzetekkel és Oklevéltárral Kísérve Kiadta Szilágyi Sándor), Pest: Eggenberger Ferdinánd.
• SZAMOSKÖZY, István, (Stephanus Zamosius), (1992), Analecta Lapidum 1593 Inscriptiones Romanae 1598, Szeged: Scriptum.
• The Negotiations of Sir Thomas Roe, in His Embassy to the Ottoman Porte, from the Year 1621 to 1628 Inclusive..., (1740), (Edited by Samuel Richardson and Thomas Carte), London.
• Török- Magyarkori Állam -Okmánytár, (1869), K. I-II, (Szerkesztette: Szilády Áron, Szilági Sándor), Pest: Eggenberger Ferdinánd.
• A Pallas Nagy Lexikona 1893-1896, (1900), K. VIII, Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság-Révai Testvérek.
• ABBOTT, George Frederick, (1916), Turkey, Greece and the Great Powers. A Study of Friendship and Hate, London: Robert Scott Roxburghe House Paternoster Row, E.C.
• ANGYAL, Dávid, (1898), Magyarország Története II. Mátyástól II. Ferdinánd Haláláig. A Magyar Nemzet Története, IV. Kötet, Budapest: Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvény Társaság.
• ANGYAL, Dávid, (1902), Erdély Politikai Érintkezése Angliával. A Mohácsi Vésztől A Szatmári Békéig, Budapest: Franklin Társulat.
• ARI, Bülent, (2004), “Early Ottoman Diplomacy: Ad Hoc Period”, Ottoman Diplomacy: Conventional or Unconventional?, (Edited by A. Nuri Yurdusev), (Studies in Diplomacy), Houndmills, Basingstoke, Hampshire, New York: Palgrave Macmillan, 39- 65.
• B. SZABÓ, János, (2006), A Mohácsi Csata, Budapest: Corvina.
• BALCI, Sezai, (2007), Osmanlı Devleti’nde Tercümanlık ve Babıali Tercüme Odası, (Yayınlanmamış Doktora Tezi), Ankara: Ankara Üniversitesi Sosyal Bilimler Enstitüsü.
• BALOGH, Judit, (2003), “A Kollektív Nemességtől Az Egyéni Nemességig-A Székely Nemesség Bethlen Gábor Idején”, Debreceni Szemle, III, 10: 372-394.
• BARNA, Mezey, (1980), “Az Erdélyi Fejedelemség Kormányzata Bethlen Gábor Korában”, Bethlen Gábor Állama és Kora, (Szerkesztette: Kovács Kalmán), Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszéke, 17-27.
• BARTS, Gyula, (1912), Marosvásárhelyi Borsos Tamás Élete és Történeti Szereplése, Kolozsvár: Réf. Kolégyom.
• BENDA, Kalmán, (1981), “Diplomáciai Szervezet és Diplomaták Erdélyben Bethlen Gábor Korában”, Századok, IV, 125: 725-730.
• BIEGMAN, Nicolaas H., (1967), The Turco-Ragusan Relationship According to the Firmāns of Murād III (1575-1595), Extant in the State Archives of Dubrovnik, Paris: The Hague.
• BIRÓ, Vencel, (1917), Az Erdélyi Fejedelmi Hatalomfejlődése (1542-1682), Kolozsvár: Stief Jenő és Társa.
• BIRÓ, Vencel, (1921), Erdély Követei A Portán, Kolozsvár: Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Részvénytársaság.
• CSETRI, Elek, (1992), Bethlen Gábor Életútja, Bukarest: Kriterion Kiadó.
• DEMÉNY, Lajos, (1982), Bethlen Gábor és Kora, Bukarest: Politikai Kiadó.
• DÖNMEZ, Ahmet, (2006), Karşılıklı Diplomasiye Geçiş Sürecinde Osmanlı Daimî Elçiliklerinin Avrupa’da Yeniden Tesisi 1832-1841, (Yayınlanmamış Yüksek Lisans Tezi), Konya: Selçuk Üniversitesi, Sosyal Bilimler Enstitüsü.
• DÜZBAKAR, Ömer, (2009), “XV-XVIII. Yüzyıllarda Osmanlı Devlet’inde Elçilik Geleneği ve Elçi İaşelerinin Karşılanmasında Bursa’nın Yeri”, Uluslararası Sosyal Araştırmalar Dergisi, II, 6: 182-194.
• EYİCE, Semavi, (1970), “Elçi Hanı”, Tarih Dergisi, 24: 93-130.
• FAZAKAS, Zoltán József, (2008), “Az Erdélyi Fejedelemség Nemzetközi Elismertsége, Külpolitikájának Főbb Irányai”, Iustum Aequum Salutare, IV, 2: 121-133.
• GÁL, István, (1968), “Borsos Tamás Londonban Őrzött Két Levele”, Korunk, XXIIX, 6: 932-934.
• GERGELY, Samu, (1882), “Adalékok Bethlen Gábor és A Porta Című Közleményhez” (I. Közlemény), Történelmi Tár, V, 1: 434-468.
• GÉRESI, Kálmán, (1863), “Török-Portai Követ-Költség, Bethlen Gábor Idejében”, Győri Történelmi és Régészeti Füzetek, II, 2: 286-287.
• GÖKBİLGİN, M. Tayyib, (1970), “Kanunî Sultan Süleyman’ın Macaristan ve Avrupa Siyasetinin Sebep ve Âmilleri, Geçirdiği Safhalar”, Kanuni Armağanı, (Hazırlayan: Uluğ İğdemir), Ankara: Türk Tarih Kurumu, 5-39.
• HAMMER-PURGSTALL, Joseph von, (1835), Geschichte des Osmanischen Reiches, Vom Regierungsantritte Murad des Vierten bis zum Frieden von Carlowitz 1623-1699, Bd. III, Aufl. II, Pesth: C. A. Hartleben's.
• HERCZEGH, Géza, (1890), “Bethlen Gábor Külpolitikai Törekvései”, Bethlen Gábor Állama és Kora, (Szerkesztette: Kovács Kálmán), Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszéke, 37-48.
• HORVÁTH, Mihály, (1868), Kisebb Történelmi Munkái, “Adalékok János Király Külviszonyainak Történetéhez”, I. Kötet, Pest: Ráth Mór.
• İPŞİRLİ, Mehmet, (1995), “Elçi”, Türkiye Diyanet Vakfı İslam Ansiklopedisi, C.XI, İstanbul: Türkiye Diyanet Vakfı Yayınları, 3-15.
• KARACA, Filiz Çalışkan, (1989), Osmanlı Devleti’nde Teşrifât Kalemi ve Teşrifâtçılık, (Yayınlanmamış Yüksek Lisans Tezi), İstanbul: İstanbul Üniversitesi, Sosyal Bilimler Enstitüsü.
• KÁRMÁN, Gábor, (2006), “Az Erdélyi Török Deákok Kora Újkori Értelmiségiek Állami Szolgálatban”, Sic Itur Ad Astra, XVII, 1-2: 155-182.
• KÁRMÁN, Gábor, (2008), “‘Átkozott Konstantinápoly’, Törökkép Erdély 17. Századi Portai Követségén”, Portré és Imázs: Politikai Propaganda és Reprezentáció A Kora Újkorban, (Szerkesztette: G. Etényi Nóra-Horn Ildikó), Budapest: L' Harmattan, 29-48.
• KÁRMÁN, Gábor, (2016), “Zülfikár Aga Portai Főtolmács”, AETAS, XXXI, 3: 54-76.
• KEREKES, Dóra, (2010), Diplomaták és Kémek Konstantinápolyban, Budapest: MúltidézőZsebkönyvtár.
• KOÇU, Reşad Ekrem, (1960), Topkapı Sarayı, İstanbul: Nurgök Matbaası.
• KOHLER, Alfred, (2003), Ferdinand I., 1503-1564, Fürst, König und Kaiser, München: C.H. Beck.
• KOVÁCS, Katalin Anita, (2014), “Bethlen Gábor Külpolitikai Törekvései Ügynökhálózata Tükrében”, Bethlen Erdélye, Erdély Bethlene, (Szerkesztette: Dáné Veronka, Horn Ildikó, Lupescu Makó Mária, Oborni Teréz, Rüsz-Fogarasi Enikő, Sipos Gábor), Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, 148-161.
• LANGER, Herbert,( 1980), The Thirty Years' War, Blandford Press: Poole, Dorset.
• MOLNÁR, István, (1909), Rozsnyai Dávid Török Deák, Budapest: Stephaneum Nyomda.
• MOSHE, Carmilly-Weinberger, (1995), A Zsidóság Története Erdélyben (1623-1944), Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport.
• NAGY, László, (1969), Bethlen Gábor A Független Magyarországért, Budapest: Akadémiai Kiadó.
• NECİPOĞLU, Gülru, (1991), Architecture, Ceremonial and Power. The Topkapı Palace in the Fifteenth and Sixteenth Centuries, New York-Cambridge: The MIT Press.
• PAPP, Sándor, (2011), “Bethlen Gábor, A Magyar Királyság és A Porta (1619-1621)”, Századok, IV, 145: 915-973.
• SALAMON, Ferenc, (1885), Buda-Pest Története, K. III, Athenaeum: Budapest.
• SZALAY, László, (1862), Erdély és A Porta 1567-1578, Pest: Lauffer és Stolp.
• SZÁNTÓ, Imre, (1977), Magyarország Népeinek Harca A Török Hódítók Ellen, 1526-1541, Szeged: Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae, Acta Historica, Tomus LXI.
• SZILÁGY, Sándor, (1879), “Bethlen Gábor Fejedelem Uralkodásának Történetéhez”, Történelmi Tár, II, 2: 219-261.
• SZILÁGY, Sándor, (1881), “Bethlen Gábor és A Porta”, Történelmi Tár, III, 4: 593-640.
• SZILÁGYI, Sándor, (1881), “Tholdalagi Mihály Évkönyve 1613-15-ből”, Történelmi Tár, IV, 1: 1-11.
• SZILÁGYI, Sándor, (1882), “Tholdalagi Mihály 1619-iki Követjárásának Történetéhez”, Történelmi Tár, III, 5: 470-475.
• SZILÁGY, Sándor, (1887), “Levelek és Okiratok Bethlen Gábor Utolsó Évei Történetéhez (1627-1629)”, Történelmi Tár, X, 3: 1-43.
• TESZELSZKY, Kees, (2013), “Magyarország és Erdély Képe Németalföldön A BocskaiFelkelés és Bethlen Gábor Hadjáratai Idején 1604-1626”, Bethlen Gábor és Európa, (Szerkesztette: Kármán Gábor és Kees Teszelszky), Budapest: Komáromi Nyomda és Kiadó, 203-244.
• TÓTH, Sándor László, (2000), A Mezőkeresztesi Csata és A Tizenöt Éves Háború, Szeged: Belvedere Meridionale.
• TÖRÖK, Pál, (1926), “A Mohácsi Vész Diplomáciai Előzményei”, Mohács Emlékkönyv 1526, (Szerkesztette: Lukinich Imre), Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 152- 154.
• TRÓCSÁNY, Zsolt, (1980), Erdély Központi Kormányzata 1540-1690, Budapest: Akadémiai Kiadó.
• VAJDA, Gyula, (1891), Erdély Viszonya A Portához és A Római Császárhoz Mint Magyar Királyhoz A Nemzeti Fejedelemség Korszakában, Kolozsvár: Ajtai K. Albert Könyvnyomdája.
• VÁRKONY, Ágnes, (2013), “Bethlen Gábor Jelenléte Európában”, Bethlen Gábor és Európa, (Szerkesztette: Kármán Gábor és Kees Teszelszky), Budapest: Komáromi Nyomda és Kiadó, 9-76.
• YILDIZ, Yusuf, (2013), Osmanlı-Habsburg İlişkileri, Kânûnî-Şarlken-Busbecq, Ankara: Türk Tarih Kurumu.